2011. december 8., csütörtök

A nagy év végi közös edzés

A hagyományok jegyében, a jó közérzetért, a közösség megerősítéséért és a közösség általi megerősítésért
idén is megrendezésre kerül az év végi közös edzés az Ume No Hana Dojo, az Ume No Hana közeli Dojok tagjainak és bárkinek aki szívesen jönne sok jó emberrel egy jót gyakorolni.

Időpont: 2011. december 17. 10:00
Helyszín: Budai Budo Centrum, 1113 Budapest, Daróci u. 6.

Előre jelentkezni nem kell, de ha kérdésed van bátran írj, vagy telefonálj.

Sok szeretettel várunk!

Karácsonyi ajándék olcsón

Nincs ötleted mit ajándékozhatnál aikidós ismerőseidnek, szeretteidnek.... esetleg magadnak? Jobban szeretnél saját kezűleg készíteni valamit?
Itt a megoldás! 
Kattints a képre, nyomtasd, vágd, ragaszd!


2011. november 8., kedd

Alaphelyzetek, támadások, technikák



Pusztakezes gyakorlás (TAIJUTSU):


A támadási alaphelyzet
TACHI WAZA = A nage és az uke egyaránt áll.
SUWARI WAZA = A nage és az uke egyaránt térdeloülésben (japán ülés) van.
HANMI HANDACHI WAZA = Az uke áll, a nage térdeloülésben van. Ez a helyzet a nagetól biztos technikai tudást, magas szintu alkalmazkodóképességet igényel.
SHIHO WAZA = A naget több (két-három) uke támadja több irányból, gyors egymásutánban. A Shiho wazaban mind a támadás, mind a védekezés technikája kötött. A gyakorlás célja a többirányú, gyors reakció képességének kifejlesztése, s az egyes technikák íly módon való begyakorlása.
JIYU WAZA = Szabad gyakorlás. A támadó technika kötött, a nage bármely technikával védekezhet. A Jiyu waza gyakorolható egy vagy több ukeval is.
RANDORI = Harcszeru küzdelem. Nincs kötött támadás és nincsen megszabott védotechnika sem. A Randori gyakorlása a térlátást, a reakciógyorsaságot (az adott támadásra a legmegfelelobb technika gyors alkalmazása), a taktikai érzéket (pl. a nage úgy helyezkedik, hogy az ukek egymást zavarják), s a technikai biztonságot fejleszti. Két fajtája:
KAKARI-GEIKO = Az ukek az eloírásos támadásokkal támadnak, és a nage is a vizsgaanyagban szereplo technikákat alkalmazza.
TANINZU-GEIKO = Az ukek részére bármilyen támadás megengedett, s a védo bármilyen, az aikido elvei szerint felépített technikával küzdhet ellenük.

A támadás iránya
MAE WAZA = Elölrol jövo támadások védése.
USHIRO WAZA = Hátulról jövo támadások védése.
A támadó és a védo egymáshoz viszonyított helyzete
AI HANMI = A támadó és a védo azonos (mindketto jobb vagy bal) állásban van.
GYAKU HANMI = Ellentétes állásban vannak.

A támadás fajtája

Megfogások szemből
KATATE DORI = Egyik csukló megragadása.
HIJI DORI vagy SODE DORI = Egy kéz fog könyökre.
KATA DORI = Ruhafogás a vállon.
MUNA DORI = Ruhafogás a mellen (kabáthajtókán).
KATATE RYOTE DORI = Két kéz fog egy alkarra.
MOROTE DORI = Két kéz fog egy alkarra.
RYOTE DORI = Fogás mindkét kézre.
RYOHIJI DORI vagy RYO SODE DORI = Mindkét könyök megragadása.
RYOKATA DORI = Mindkét váll megragadása.
KATADORI MENUCHI = Egyik kéz vállra fog, a másik fejre üt.

Megfogások hátulról
USHIRO RYOTE DORI = Mindkét csukló megragadása hátulról.
USHIRO RYOHIJI DORI = Mindkét könyök megragadása hátulról.
USHIRO RYOKATA DORI = Mindkét váll megragadása hátulról.
USHIRO ERI DORI = Egy kéz fog gallérra hátulról.
USHIRO KATATE ERI DORI = Egyik kéz csuklóra fog, a másik gallérra, hátulról.
USHIRO KUBISHIME = Nyakátkarolás egy kézzel és fojtás hátulról.
USHIRO KATATEDORI KUBISHIME = Egyik kéz csuklóra fog, a másikkal nyakátkarolás és fojtás hátulról.
USHIRO HAGA IJIME = Két kezes átkarolás a könyök és a váll között.

Ütések / Vágások
SHOMEN UCHI = Egyenes köríves ütés kézéllel a fejre.
YOKOMEN UCHI = Oldalsó köríves ütés a fejre.
SUIHEI UCHI = Vízszintes vágás (ritkán használt, általában tantoval).
GEDAN TSUKI = Egyenes ütés lágyékra.
CHUDAN TSUKI = Egyenes ütés gyomorra.
JODAN TSUKI = Egyenes ütés fejre.

Aikido technikák
KATAME vagy OSAE WAZA (feszítéssel végrehajtott földre vitelek)
IKKYO OSAE (UDE OSAE) = Elso tanítás.
NIKYO OSAE (KOTE MAWASHI) = Második tanítás.
SANKYO OSAE (KOTE HINERI) = Harmadik tanítás.
YONKYO OSAE (TEKUBI OSAE) = Negyedik tanítás.
GOKYO OSAE (UDE NO BASHI) = Ötödik tanítás.
HIJIKIME OSAE (UDEKIME OSAE) = Könyökfeszítés.
NAGE WAZA (dobások)
SHIHO NAGE = "Négy irányú" dobás.
KOTE GAESHI = Csuklócsavar.
IRIMI NAGE = Belépo dobás ("20 év" technika).
KAITEN NAGE = Forgató dobás: UCHI (belülrol) és SOTO (kívülrol).
TENCHI NAGE = "Ég és Föld" dobás.
KOSHI NAGE = Csípo dobás.
UDEKIME NAGE = Karfeszítéses dobás.
KOKYU NAGE = Dobás a légzés erejével.
(USHIRO) KIRI OTOSHI = Levágás hátulról.
SUMI OTOSHI = "Sarok/kanyar leejtés."
JUJI GARAMI = Dobás karkeresztezéssel, könyökfeszítéssel.
GANSEKI OTOSHI = Háton átdobás.
AIKI OTOSHI = Emelés az aiki felhasználásával.



Fegyveres technikák
KEN
SUBURI-NO-BU (tatte, suwatte) Shikko-dachi Hanmi (migi,hidari) Zengo (migi,hidari) Shiho (migi,hidari) Happo (migi,hidari)
KIRIKAESHI-NO-BU (tatte, suwatte) Shikko-dachi Hanmi (migi,hidari) Zengo (migi,hidari) Shiho (migi,hidari) Happo (migi,hidari)
ASHI-NOFUMIKAE (kihon, tsuki) Mae-Suburi, Kirikaeshi (migi,hidari) Ushiro-Suburi, Kirikaeshi (migi,hidari) Hanmi (migi,hidari)
TSUKI-NO-BU kihon, ashi-nofumikae) Hanmi (migi,hidari) Zengo (migi,hidari) Shiho (migi,hidari) Happo (migi,hidari)
JO
TSUKI-NO-BU choku-tsuki kaeshi-tsuki ushiro-tsuki tsuki-gedangaeshi tsuki-jodangaeshi
MEN-NO-BU shomen-uchikomi renzoku-uchikomi menuchi-ushiro-tsuki menuchi-gedangaeshi hidari-yokomen-ushiro-tsuki
KATATE-NO-BU katate-gedangaeshi katate-toma-uchi katate-hachi-no-ji-gaeshi
HASSO-NO-BU hassogaeshi-uchi hassogaeshi-tsuki hassogaeshi-ushiro-tsuki hassogaeshi-ushiro-uchi hassogaeshi-ushiro-barai
NAGARE-NO-BU hidari-nagaregaeshi-uchi migi-nagaregaeshi-tsuki


2011. november 7., hétfő

Vizsgára készülni sem fogsz tudni videóról.. de azért jó ha van

Kedves vizsgára készülő és épp nem vizsgára készülő aikidókák. Íme egy két hasznos videó-instrukció jo-val, illetve ken-nel történő gyakorlathoz személyesen Kobayashi sensei bemutatásában a Kobayashi Dojo youtube csatornájáról. Természetesen csak gyakorlással sajátíthatóak el ezek is, ámde amellett hogy érdekesek, hasznosnak is lehetnek.

Ízelítő:

Ken:

Ashi no Fumikae

Tsuki

Jo:

13 no Jo

2011. szeptember 21., szerda

Figyelem, figyelem! Közérdek!

Nyomtass! Ragassz! Add tovább! 

Ha esetleg kellene jobb méretben felbontásban akkor írj és küldetik!
De addig is:

 

2011. szeptember 7., szerda

Októberi edzőtábor Salföldön


Szokásos őszi edzőtábor Salföldön 2011.10.14. és 10.16. között. 

Várunk mindenkit szeretettel egyesületi színektől függetlenül.

Salföldről és a szálláshelyről több infó itt található.
A vendéglátónkról pedig itt olvashattok bővebben.
Korábbi nagy sikerű salföldi edzőtáborok képeit pedig emitt lelhetitek.

Vágyódjatok és jelezzétek részvételi szándékotokat például Tóth Imrénél.

2011. szeptember 6., kedd

Ismét 19:00, hátsó terem, ismerős tatamik


Szeptembertől újra - a Somogyi Béla utca 13-ban - a rég megszokott, hátsó teremben lesznek az edzéseink 19:00-tól. Add tovább a hírt tagjainknak és leendő tagjainknak. 
 
Gyere!

2011. július 27., szerda

Augusztusban újra a hátsó termben, de 18:30-kor kezdünk!!!


Augusztusban újra - a Somogyi Béla utca 13-ban - a rég megszokott, hátsó teremben lesznek az edzéseink. Változás viszont van! 18:30-kor kezdünk. Add tovább a hírt tagjainknak és leendő tagjainknak. 

Az aikidóka nyáron is edz!

2011. július 1., péntek

Júliusban korábban kezdünk és másik teremben!


Kettőt egy csapásra!

Júliustól ismét lehetőség nyílik Szabó Balázzsal és tanítványaival együtt edzenünk. Július 5-től kezdve a hónap végéig edzéseink 18:00-kor kezdődnek - szintén kedden és csütörtökön és szintén a Somogyi Béla utca 13-ban - a portától közvetlenül balra lévő teremben.

Mindenkit szeretettel várunk!

2011. június 20., hétfő

Nyári edzőtáborok 2011


Nyári edzőtáborok:

2011. Július 07. - 2011. Július 10. Székesfehérvár
2011. Augusztus 04. - 2011. Augusztus 07. Pécs, Hiroaki sensei vezetésével

Bővebb információk az MKDE honlapján.

2011. április 5., kedd

SZJA 1% felajánlás!



Kedves dojo tag, kedves látogató!

Lassan közeleg az adóbevallások leadásának ideje, ezért kérünk minden kedves dojo tagot illetve látogatót, aki szeretné, hogy az adójának 1% jó helyre kerüljön, hogy azt ajánlja fel egyesületünk részére, ezzel segítve a dojo működését és az oktatás színvonalának fenntartását!

Az egyesület adatai:

Egyesületünk neve: Dream Team Színház Kulturális Egyesület
Címe: 
1056 Budapest, Molnár u. 10. 3.em.16/a.
Adószáma: 18239067-2-41

Mindenkinek köszönjük a segítséget!

Elérhetőség

Tóth Imre
Tel.:  06-20-461-6416
E-mail: imretothtt@gmail.com

Egyesületünk neve: Dream Team Színház Kulturális Egyesület
Címe: 
1056 Budapest, Molnár u. 10. 3.em.16/a.
Adószáma: 18239067-2-41

2011. március 30., szerda

(Házi) Edzőtábor Salföldön... no de mikor legyen?


2007. óta minden tavasszal és ősszel megrendezésre kerül a festői Balaton-felvidék legszebb részén, a Káli-medencében, Salföldön saját edzőtáborunk a megszokott családias környezetben és jó hangulatban. Az idei tavaszi alkalomra szeretettel várunk minden aktív és passzív érdeklődőt.

A helyszínt ismét a Káli-medence és Misi bácsi dojoja, a kimagasló színvonalú edzéseket instruktorunk, Tóth Imre (3.dan), a jó kedvet pedig a kiváló társaság biztosítja.

Első és legfontosabb dolgunk, hogy mielőbb kitaláljuk a mindenki számára megfelelő időpontot. Első időpontjavaslat: 04.29.- 05.01.

Kérek mindenkit hogy a megjegyzésekben  mindenki jelezze hogy ez az időpont neki megfelelő-e, illetve van más, jobb tippje.

További részletek a fix időpont megállapítása után. Addig is nézegessétek az eddigi edzőtáborok képeit a szilvavirág galériájában és vágyódjatok!

Üdv: Bálint

2011. március 29., kedd

Ma, kedd, fegyveres edzés


Sziasztok!
Kedden az eredeti tervek (minden harmadik edzés!) szerint fegyveres edzés lesz. A jelenlegi helyzet szerint tovább folytatjuk a boken használatának (aikiken) a rejtelmeiben való elmerülést.

Üdv: Bálint

Vizsgakövetelmények

Vizsgakövetelmények
2011. évi vizsgakövetelemények: kyu, dan
Japán eredeti (2010): kyu, dan
Korábbi évek kyu vizsgakövetelményei: 2009, 2008, 2007, 2006, 2005
Korábbi évek dan vizsgakövetelményei: 2010
Segédletek
Jo no kata és awase: 13 no jo, 22 no jo, 31 no jo 

Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesülete

Szövetségünk

Az Ume No Hana Dojo a Magyar Kobayashi Dojok Egyesületének tagja.
A szövetségről:
1.                  - Céljaink -
- részlet az Alapszabályból -
Az Egyesület célja az aikido nevû japán harci mûvészet magyarországi oktatásának fejlesztése, illetve tagjai számára ezen harci mûvészet magas szintû gyakorlásához való segítségnyújtás. Az aikidóról: az aikido egy Japánban létrejött harci mûvészet, amely fõ céljának az egyén önvédelmi képességeinek fokozása mellett a modern testedzés megvalósítását illetve a japán kultúra mélyebb megismertetését tekinti. Az aikido éppen békés jellege és bármely ember számára alkalmas volta miatt gyorsan népszerûvé vált és elterjedt az egész világon, és mindenütt, ahol gyakorolják, szervezeti formáit a demokratikus berendezkedés és a tagok jogegyenlõsége határozza meg.
Az Egyesületet az aikido azon gyakorlói hozták létre, akik gyakorlásukat az AIKIDO KOBAYASHI DOJO útmutatásai alapján kívánják folytatni.
Az Egyesület tagja lehet minden olyan személy, aki ezen Alapszabályzatot elfogadja, s vállalja, hogy folyamatosan azoknak megfelelõen tevékenykedik.
Az Egyesület tagjai oktatási tevékenységük alapjává az Aikido Kobayashi Dojo által tanított technikákat és oktatási módszereket teszik s azoktól nem térnek el.
Az Egyesület tagjai egyöntetûen elfogadják, hogy az aikidót annak az Alapító által meghatározott természetében gyakorolják, és elkerülik az aikido összemosását bármely más diszciplínával, legyen az vallás avagy egyéb szellemi út.
Az Egyesület tagjai elfogadják, hogy az Egyesület dojóiban folyó gyakorlást az egymást segítõ, baráti légkör kell, hogy jellemezze, s kötelezik magukat arra, hogy tartózkodnak minden olyan tevékenységtõl, amely ezt megzavarhatja (testi fenyítés, megalázó büntetés, stb.). Az Egyesület bármely dojójának vezetõje (edzésvezetõje) a dojo harmóniája ellen vétõket figyelmeztetheti, az edzésrõl elküldheti, végsõ esetben a dojóból kizárhatja, ám más módon nem büntetheti.
Az Egyesület dojóinak vezetõi (edzésvezetõi) kötelesek az edzés alatt, s más, az aikidóval összefüggõ alkalmakkor tartózkodni vallási, politikai meggyõzéstõl, gyûlöletkeltésre alkalmas kijelentéstõl, üzleti vagy reklámtevékenység folytatásától, s kötelesek fellépni ellene, ha másoknál ilyet tapasztalnak.
Az Egyesület tagjai vállalják, hogy az aikidót Ueshiba Morihei sensei (az aikido alapítója) tanításai alapján annak békés, harmóniára törekvõ szellemében gyakorolják, s tartózkodnak a mûvészet bármely olyan célra való felhasználásától, amely annak békés jellegével nem egyezik meg.
 


2.                  - Történet -
Egyesületünket azok a magyar aikido-oktatók alapították, akik kapcsolatba kerülve a tokiói Aikikai Kobayashi Dojóval meg kívánták honosítani annak oktatási módszereit, technikai elképzeléseit Magyarországon is.
A Kobayashi Dojo magyarországi kapcsolatának története 1992-ben kezdõdött, amikor is a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián mûködõ Honshin Dojo vezetõje, Szabó Balázs egy tanítványán, Skuczi Lászlón keresztül megismerkedett Tamura Tsuneo shihannal, aki Kobayashi Dojo instruktor volt. Élénk levelezés kezdõdött, majd 1993. áprilisában Szabó Balázs, Juhász Csaba és Skuczi László Varsóban találkoztak Kobayashi Yasuo-val, a Kobayashi Dojo vezetõjével. Egy hónappal késõbb Budapestre érkezett Kobayashi sensei fia, Hiroaki, s edzést tartott a Honshin Dojóban.
Közben a Honshin Dojo köré egyre komolyabb csoport kezdett szervezõdni, az ezt az aikido-vonalat követni kívánók létszáma folyamatosan nõtt, ami kibõvítette lehetõségeinket. 1993. februárjában Vácott Dóczi Sándor csatlakozott a Honshin Dojóhoz, áprilisban Szabó Balázs Miskolcon, szeptemberben Szeltner Zsolt Egerben nyitott új dojót.
Az elsõ teljes edzõtáborra 1993. augusztusában került sor, Tamura Tsuneo vezetésével. A következõ évben, 1994. augusztusában ismét Tamura sensei vezette a nyári edzõtábort, majd szeptemberben Szabó Balázs Tokióba utazott, s megbeszéléseket folytatott Kobayashi Yasuóval. 1995. júliusában meghalt Tamura Tsuneo, aki a kapcsolat kezdeti idõszakának irányítója volt, helyét Kobayashi Hiroaki vette át, õ vezette ebben az évben az augusztusi tábort is Sopronban. Júliusban Szabó Balázs újra Tokióba utazott s tárgyalt Kobayashi sensei-jel a kapcsolat hivatalossá tételének lehetõségérõl.
Reményeink 1996-ban váltak valóra: ebben az évben a nyári edzõtábor vezetésére maga Kobayashi Yasuo sensei érkezett Budapestre, s megrendezhettük elsõ dan-vizsgáinkat is. Szeptemberben összeült az a 12 instruktor, akik már addig is szorosan együttmûködve dolgoztak, s megalapították a Magyarországi Kobayashi Dojók Egyesületét (MKDE).
Az Egyesület fõ célja, hogy a Kobayashi Dojo által képviselt aikido-szemlélet, technikai rendszer és szervezeti mûködés meghonosodjék Magyarországon is, mindez olyan szervezeti keretek között, amelyek lehetõvé teszik a dojók kölcsönös érdekeken alapuló, intenzív együttmûködését. Az MKDE megalapítása után lehetõséget kaptunk japán partner-szervezetünktõl évi két edzõtábor rendezésére, így 1997 óta Tavaszi és Nyári Edzõtábort bonyolítunk le.
Ha kíváncsi soron következõ eseményeinkre, nézze meg õket a programok címszó alatt.
1999 óta dan-vizsgát már a Tavaszi Edzõtáboron is rendezhetünk, így kikristályosodott vizsgarendszerünk, amely nagy szerepet játszik az egységes technikai szemlélet kialakításában.
 


3.                  - Az Egyesület felépítése -
Egyesületünk legmagasabb szintû vezetõ szerve a Küldöttgyûlés, amely háromévente ül össze. A Küldöttgyûlésre küldötteket az egyes dojók delegálnak, oly módon, hogy 10 egyesületi tag után 1 küldöttet választanak. A Küldöttgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a szokásos alapjogok (egyesülés, feloszlás stb.) mellett az Elnökség (elnök, titkár s 9 elnökségi tag) megválasztása.
Az Elnökség két Küldöttgyûlés közötti ügyvitelért felelõs szerv, amely 11 tagból áll. Közülük az elnök és a titkár az Egyesület hivatalos képviselõje. Az Elnökség kéthavonta ülésezik, s az ott készült jegyzõkönyvekbe bármely tag betekinthet. Az Elnökség hozza meg valamennyi, a mandátuma alatti idõszakban felmerülõ kérdésben a döntést, kiírja a táborokat, vizsgákat, folyamatosan ellenõrzi az elnök és a titkár munkáját stb.
Az Egyesület alapszervezeti szintje a dojo. Minden dojo a Küldöttgyûlést megelõzõen taggyûlést tart, ahol megválasztja a Küldöttgyûlésre delegálni kívánt küldötteit.
 


4.                  - Vizsgák -

Egyesületünk a kyu-fokozatokra saját hatáskörben vizsgáztat, a dan-vizsgáztatást a Kobayashi Dojo kiküldött oktatói végzik.
Kyu-fokozatok
Gyermekek részére 14-1. kyu között folytatunk vizsgáztatást, akik e rendszerbe életkoruknak megfelelõen kapcsolódnak be. A gyermek-fokozatoknak központilag meghatározott vizsgaanyaga nincsen, az egyes oktatók maguk írják elõ tanítványaik számára a követelményeket.
Az átmenetet a gyermek és a felnõtt kyu-fokozatok között a 8. kyu jelenti, az e fokozatra vizsgázók nagyjából a japán alsó középiskolások (12-15 év) életkorának felelnek meg. 15 éves kor felett a legelsõ fokozat a 7. kyu, amely tartalmazza a 8. kyu anyagát is.
A gyermek-, illetve alsó kyu-fokozatok (8-7-6.) vizsgái helyben, az adott dojóban történnek évente 3 alkalommal, a központi vizsgákat megelõzõen. 5. kyu-tól kezdve a vizsgáztatás központilag történik, március, július és november hónapokban. A központi vizsgákon az értékelést vizsgabizottságok végzik, amelyek tagjai Egyesületünk dan-fokozatú oktatói közül kerülnek ki.
Dan-fokozatok
Egyesületünk danvizsgáztatása az Aikikai keretein belül, a Kobayashi Dojo oktatói elõtt történik. Az Egyesületünk által kiadott dan-fokozatok kivétel nélkül a világon mindenhol elismert Aikikai-fokozatok, amelyeket a tokiói Honbu Dojo bocsát ki.
Vizsgára jelentkezni mindenkinek a saját oktatójánál kell, a tavaszi vizsgaidõpontra a novemberi, a nyárira a márciusi kyu-vizsga jelentkezésekkel egy idõben.
A végsõ megmérettetés a Kobayashi Dojo mesterei elõtt történik a Tavaszi és Nyári Edzõtábor alatt megrendezésre kerülõ vizsgákon.
A fokozatok jelzése
A gyermekfokozatok ruhán való jelzésére minden dojo maga dolgoz ki egy rendszert, általában az övre varrt csíkok, színes övek, illetve a kettõ kombinációjának formájában. A felnõttek fokozata 3. kyuig nincs jelezve (fehér öv), a 2-1. kyu jelzése barna övvel történik, a dan-fokozatúak fekete övet és hakamát viselnek.

Forrás: http://www.mkde.hu

Bemutatkozás

Itt is mi vagyunk: http://www.szilvavirag.hu/


Instruktorunk: Tóth Imre

"1961. 08. 11-én születtem Budapesten. 1979-ben érettségiztem a Landler Jenő Szakközépiskolában, ahol számítástechnikaiműszerész szakmát kaptam. Ezután elvégeztem az ELTE Természettudományi Karát, mint főiskolai végzettségű programozó matematikus. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a színházi karrierem az Egyetemi Színpadon, amely később hivatásommá vált. Magyarországon és külföldön is számos sikert arattunk alternatív mozgás- és táncszínház együttesek tagjaként. 1991-ben megalakítottuk a Dream Team Színházat, amelyet 2000-ben kulturális egyesületként jegyeztettünk be a bíróságon (ennek elnöke vagyok) kibővítve alaptevékenységet az oktatással (ezek között a harcművészettel is), fordítással és természetesen a kortárs tánccal kapcsolatos összes tevékenységgel (ebbe tartozik a népszerűsítés is).
Ezen tevékenységek motivációjaként kezdtem érdeklődni a harcművészetek iránt, először a KOSC Virányos Kyokushinkai Szakosztályon. 1995-ben ismerkedtem meg az aikidóval, és ettől kezdve megszakítás nélkül gyakorlom Michel Gollo sensei vezetésével. 
  • 2000-től tanítok aikidót, 2 dojóm van, a Somogyi utcában (Ume no hana dojo) és Zsámbékon.
  • 2001. 08. 20. – 1. dan (Fujita Masatake shihan)
  • 2003. 07. 30. – 2. dan (Fujita Masatake shihan)
  • 2004-ben végeztem a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar sportedző (aikido szakágban)
  • 2010. - 3. dan; Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesülete
Ettől az időponttól kezdve rendszeresen látogatom a Kobayashi dojót, melyet Szabó Balázs sensei vezet.
Legrégebbi tanítványom, Sárossy Péter szintén tanít, Római fürdőn vezeti a Jamabiko dojót."

Dojonk
A Dojot 2000-ben indította instruktorunk Tóth Imre. Nevét a japán és más távolkeleti kultúrákban is fontos szerepet játszó szilvavirágról (Ume) kapta.
Az első fa, amely tavasszal virágba borul a szilva. A szilvavirágok megjelenése egyértelmű jele a tavasz beköszöntének, de a szilvavirág maga a tél jelképvirágának számít, a négy évszakot reprezentáló virágok egyike. A bambusz és a fenyő mellett ő a harmadik tagja annak a csoportnak, melyet a "hideg időszak három barátja"-ként emlegetnek. A japán hagyomány szerint a szilvavirág óv a gonosz dolgoktól, éppen ezért a szilvafákat a kertek észak-keleti részére ültetik, ahonnan állítólag a gonosz érkezik.
A virág maga igen sűrűn előforduló jelkép, szépséget, nemességet és bátorságot jelent, mert már akkor virágozni kezd amikor még a hó a földön van.
Dojonk számára a szilvavirág jelképezi az Aikido-ban megtalálható lágy eleganciát illetve az Aikido gyakorlásához szükséges kitartást. Ez a két legfontosabb erény ami szerintünk az Aikido gyakorlásához és elsajátításához leginkább szükséges. A hozzánk látogató érdeklődőket ennek megfelelően kellemes társaság és jó hangulat várja valamint olyan emberek társasága akik az Aikido-t lassan, de biztosan szeretnék elsajátítani, nem pedig egy gyorstalpaló tanfolyam keretein belül.
Sok szeretettel várunk mindenkit, akit érdekel a harcművészet és a fent leírtak számára szimpatikusak!

Testvér-dojónk

Zsámbéki Harmónia Dojo

Címünk: Zichy Miklós Általános Iskola (2072 Zsámbék, Honvéd u. 4.)
Érdeklődhetsz:
  • Ozvald Istvánnál a 06-30 / 960-9825,
  • Deák Lajosnál a 06-20 / 925-5947 vagy
  • Tóth Imrénél a 06-20 / 461-6416
Honlap: http://www.aikidozsambek.fw.hu/

Edzések

Vezető: Tóth Imre 3. dan

Helye:  Budapest VIII. kerület, Somogyi Béla u. 13. J.D.S.E. alagsor (jobbra leghátul)
Időpontok:  Kedd, Csütörtök 19:00-20:45  



  
Jelentkezés:
Ha érdeklődsz az aikidó iránt, látogass el egy edzésünkre! Azok, akik el szeretnék kezdeni a gyakorlást, bármikor csatlakozhatnak hozzánk. Ha meg szeretnél nézni egy edzést, akkor szívesen látunk dodzsónkban (edzőtermünkben). Az érkezés előtt nincs szükség előzetes egyeztetésre.

Díjak:
Az oktatásért és a gyakorlásért havi tagdíjjal fejezheted ki háládat. Évente egyszeri tagdíjat is szükséges fizetni (ezért edzőtábori kedvezményhez, vizsgalehetőséghez jutsz). 
Ruházat:
Jótanács: amíg nem válsz elszántabbá (kb. 2-3 hónap gyakorlás alatt megmutatkozik), addig megfelel egy szabadidő nadrág, amin nincs cipzár, csat..., és egy póló, amit nem sajnálsz. A gyakorláshoz csak magadra van szükséged, idővel azonban edzőruha is kelleni fog, amely több évre szól. Az edzésekhez dzsúdó ruha (rizsszemes) vagy aikidó ruha (rizsszemes) használata ajánlott. Megfelelő a karate ruha (sima szövésű) is. Ezek árai testmagasságtól függően változnak, egy 170-180 cm-es rizsszemes ruha kb. 11-12000 Ft-ba kerül, egy sima szövésű kb 8-9000 Ft.
Fa fegyverek:
A fegyveres edzéseken fakardra (bokken) és botra (dzso) lesz szükség. Egy bot ára kb 3-400 Ft (mezőgazdasági boltban keress gereblyenyelet, ami lecsiszolva 128 cm hosszan, kb 2,65 cm átmérővel megfelel), használható fakard ára kb. 3000 Ft.
- Általában minden harmadik edzés során gyakorlunk fa fegyverekkel.
Egyéb:
Edzés előtt kevesebb, mint másfél órával enni, fél órával inni nem tanácsos. Sok sikert és kitartást kívánunk a gyakorláshoz!

Osensei

Ueshiba Morihei élete

Ueshiba Morihei, az aikido alapítója 1883. december 14-én született egy tehetősebb földműves családban, a mai Tanabe tartományban. A család öt gyermeke közül ő volt a negyedik, az egyetlen fiú. Szikár apjától, Jorokutól, a szamurájok határozottságát és a közügyek iránti érdeklődést, anyjától, Jukitól pedig a vallás, a költészet és a művészet iránti mély vonzódást örökölte.

Kisfiúként eleinte inkább gyenge és beteges volt, jobban szeretett olvasni, mint kint játszani. Nyolcéves korában egy singon pap irányításával kínai klasszikusokat kezdett tanulni, de jobban érdekelték a titokzatos buddhista szertartások, különösen a "homa" (tűzszolgálat). Szerette a csodatévő szentekről, Kobo Daisi-ről és En No Gioja-ról szóló varázslatos legendákat, hiszen ők az otthonától nem messze lévő Kumano szent negyedben töltötték életük egy részét. Úgy gondolta, egy nap majd maga is szerzetes lesz.

Fia álmodozásának és túlérzékeny viselkedésének ellensúlyozására, Joroku dédapjának, Kicsiemonnak hőstetteiről mesélt (őt kora egyik legjobb szamurájának tartották), és szumózásra, úszásra ösztönözte a fiút. Morihei fokozatosan erősödött, és miután apját egy éjjel egyik politikai riválisa által bérelt banditák összeverték, sós könnyeit keserűen nyelve ismerte fel a megfelelő erő birtoklásának szükségességét.

A középiskolát egy év után otthagyta. Untatták az órák, és ideges természete praktikusabb célt igényelt. Mivel számtanból mindig jeles volt, egy könyvelőiskolába iratkozott, és egy év múlva már könyvelősegédként dolgozott. Húszéves sem volt, amikor a helyi adóhivatal szakértője lett. Kiváló dolgozó volt, elismerték, de egy, a helyi halászok és parasztok ellen irányuló új adótörvény kapcsán fellázadt. Felmondott, és egy tiltakozó mozgalom vezetője lett, sok bosszúságot okozva ezzel a falu tanácsában szereplő apjának. Joroku egy jelentős summát adott neki mondván: "Próbáld meg azt, amit igazán szeretnél!"

Azt remélve, hogy gazdag kereskedő lesz, Morihei 1901-ben Tokióba utazott. Sikerült neki egy nagyobb papírkereskedést nyitnia, de ez sem elégítette ki jobban, mint az adókönyvelés. Néhány hónapon belül becsukta a boltot. Rövid tokiói tartózkodása idején kezdett vonzódni a harci művészetekhez. Nagyszerűen érezte magát a Kito-riu dozsó dzsudzsicu, és a sinkadzs-riu központ kardvívó óráin. Egy komoly betegség, a beriberi kényszerítette haza. Röviddel ezután, 19 évesen összeházasodott Itogava Hacuval.

Morihei gyorsan visszanyerte egészségét, de nem tudta mihez kezdjen. Háborús viharfelhők tornyosultak Japán és Oroszország felett, és az indulatos fiatalember elhatározta, hogy belép a hadseregbe. Egy kis kalandot remélt. Balszerencséjére, éppen csak 150 cm magas volt, így nem érte el a sorozáshoz szükséges magasságot. Rettenetesen csalódva, a következő néhány hónapot a hegyekben töltötte. Egy fáról fejjel lefelé lógott, és más nyújtó gyakorlatokkal próbálta gerincét a hiányzó centivel megnyújtani. A következő kísérletre megfelelt a sorozáson, és 1903-ban belépett a gyalogsághoz.

A kemény gyakorlásokon tanúsított buzgalma, határtalan energiája felkeltették felettesei figyelmét, és gyorsan haladt előre. A bajonettharcban hírnevet szerzett különleges képességeivel. Kitüntetéssel szolgálta végig a mandzsúriai harcokat. Állítólag itt fejlődött ki benne a csodálatos képesség: előre megérezte a feléje irányuló támadó szándékot. Parancsnoka felvételre javasolta a Nemzeti Katonai Akadémiára. Különböző okok miatt Morihei visszalépett az aktív szolgálattól.

Négyévi katonáskodása alatt tett szert rendkívüli fizikai kondíciójára (154 cm-es magasságához kb. 80 kg tömegű volt). Ekkor kapta első budo oktatói engedélyét is, a Jagiu iskolában Naka Maszakacu mestertől. (Ez egy dozsó Szakai-ban, Oszaka külvárosában, ahol Ueshiba hosszabb ideig állomásozott.)

Ezután hazatért, de nem tudott nyugton maradni. Heves vérmérsékletű volt, ingerlékeny, sokszor szenvedett mániákus depresszióban. Különösen viselkedett: órák hosszat imádkozott szobájába zárkózva; felugrott az éjszaka közepén és hideg vizet zúdított magára; vagy napokra eltűnt a hegyekben. Fia viselkedését látva, Joroku építtetett egy dozsót a birtokon, és meghívta oda tanítani Takaki Kiojicsit, a jól ismert dzsudzsicu mestert. Morihei belevetette magát a gyakorlásba, és viselkedése szemlátomást megváltozott.

Ugyanezen idő alatt nagy hatást gyakoroltak rá Mainakata Kumaguszu tanai (ő egyébként több évig tanult az USA-ban és Angliában is). Kumaguszu erélyesen ellenezte a kormányzatnak azt a tervét, hogy a kisebb sinto templomokat a nagyok irányítása alá vonják, mivel érezte, hogy ezzel a helyi lakosság érzelmeit sértenék. Morihei támogatta Kumaguszut, tiltakozó leveleket, beadványokat írt a hatóságoknak és az újságoknak is, tüntetéseket szervezett ... stb. Az ügyben történő részvétel növelte Morihei érdeklődését a belpolitika iránt. Ezért, amikor a kormány önkéntes jelentkezőket keresett, akik majd letelepszenek a kevésbé fejlett Hokkaidón, Kumaguszu bátorította őt, éljen a lehetőséggel, különös tekintettel Japán jövőbeli növekvő élelmiszerigényére. A semmiből alkotni valamit úttörő szelleme magával ragadta Ueshibát, ráadásul falujában ez idő tájt sok munkanélküli földműves és halász élt. Tanácskoztak, és több mint 80 ember döntött úgy, hogy vándoroljanak el. 1912 tavaszán az akkor 29 éves Morihei feleségével, kétéves lányával elvezette a kis csoportot a vadregényes Hokkaidóra.

A sziget hűvös északkeleti részén telepedtek le, Sirataki falu mellett. A dolgok baljóslatúan indultak. Senki sem tudta, hogyan kell burgonyát termeszteni, és a korai fagyok, a hűvös nyarak és kemény telek három egymás utáni évben elsöpörték a termést. A vadonbeli zöldségeken és halon tengődő úttörők közül nem egy megbánta tettét, és nem is haboztak Morihei-t hibáztatni helyzetükért. Szerencsére a körülmények úgy alakultak, hogy hirtelen megnőtt a fakitermelés iránti igény, és a falu virágzásnak indult. Újabb komoly csapás volt ugyan a központot elpusztító tűz, de elsősorban Morihei erőfeszítéseinek köszönhetően egy éven belül mindent újjáépítettek. Ő lett a falutanács vezetője, és tiszteletből Sirataki királyának hívták.

Ueshiba karjainak roppant erejéről a nehéz sirataki évek is "tehettek". Nap mint nap 45-90 kg-os fatörzsekkel birkózott. Számos meseszerű történet maradt fenn róla ebből az időszakból: Egyszer egyedül rántott ki egy lovas kocsit a mély kátyuból, máskor három banditát fékezett meg, akik ki akarták rabolni. Egy rabló, portyázó medvét megszelídített, és megosztotta vele ebédjét ... stb.

A Hokkaidón eltöltött évek legemlékezetesebb eseménye számára azonban a Daito iskola aiki-dzsucu oktatójával, a nagy Takeda Szokakuval történt találkozása volt.

A hagyomány szerint a Daito iskolát 1100-ban alapította Minamoto (ti. Gendzsi) Josimicu, Seiva császár hatodik leszármazottja. Josimicu fia, Josikijo Kogába (ma Jamanasi tartomány) költözött, és megalapította a Takeda klánt. A családban generációkon át titokban adták tovább a Daito iskola művészetét. 1574-ben Takeda Kunicugu Aizuba (Fukurima tartomány) költözött, ahol speciális osiki-ucsi (belső használatra szánt), vagy o-dome (titkos) technikákat oktattak, kizárólag magas rangú Aizu-beli szamurájoknak, mintegy háromszáz éven át.

Valójában a Daito iskola eredete kevésbé ősi, és sokkal prózaibb. Takeda Szoemon (1758-1853) tanított egy aiki-injo-ho-nak nevezett harcmodort (a jin és jang aiki rendszerét), amelyet Ő átadott Szaigo Tanomónak, az aizui uraság egyik fő hűbéresének. Szaigo a Miszogucsi iskola vívó, és a Kosu iskola katonai tudományát gyakorolta. Az aizui szamurájok rendíthetetlenül támogatták az ősi katonai rendszert, és vadul ellenálltak az új, Meidzsi császár vezette uralomnak, egészen az 1868-as végső kapitulációig. Bizonyos, hogy Tanomo elesett a császári erőkkel vívott utolsó harcban; és azért, hogy a Szaigo név becsülete megmaradjon, anyja, felesége, öt lánya és tizennégy további családtagja követett el szeppokut (rituális öngyilkosságot).

A tragédia ellenére Szaigo életműve fennmaradt. Még amikor sinto papként szolgált, örökbe fogadta Sida Sirót. Ő rendkívül tehetséges volt, mestere lett az osiki-ucsi technikáknak. Ezt igen hatásosan alkalmazta, már mint Kano Dzsigoro mester újonnan alapított dzsúdóegyetemének, a Kodokánnak egyik vezéregyénisége. 1889-ben Siro minden ellenfelét legyőzte "hegyi vihar"-szerű harcmodorával, így öregbítve maga és a Kodokán hírnevét. Később Nagaszakiba költözött, és utolsó éveit a klasszikus japán íjászatnak (kijudo) szentelte. Siro történetét számos regény és film is megörökítette.

Az aiki művészete Takeda Szokaku (1860-1943), Szoemon unokája révén öröklődött tovább. Apja inkább a szumót kedvelte, ő viszont rendkívül sokoldalú volt. Oktatói engedélyt kapott az Ono-ha-Itto kardvívó iskolától, tanulmányozta a "vívószent", Szakakibara Kenkicsi iskoláját, és jártas volt a dárdával való harcban is. Az ördögien vívó Szokaku az ország minden dozsójában vihart kavart, sok ezer versenyen vett részt, és csaknem mindig nyert.

Ueshiba 1915 februárjában találkozott vele, amikor egy napon Engaruba utazott. A Kubota fogadóbeli találkozáskor Takeda így nyilatkozott róla: "Reményt, és különleges képességeket vélek felismerni benned, ezért elhatároztam, hogy megismertetlek iskolám titkos technikáival."

Morihei egy hónaposra nyújtotta meg tartózkodását, hogy új mesterével gyakorolhasson.

Siratakiba visszatérve dozsót nyitott, ahova meghívta Takeda mestert. Házat épített neki, és gondoskodott az ellátásáról. Összesen mintegy 100 teljes napnyit tanult Szokakunál, a fennmaradó időt magántanulmányokkal töltötte.

1918-ban a helyi választásokon Ueshibát ismét tanácstagnak választották. Az ő kezdeményezésére indult meg a vasútvonal kiépítése Hokkaidón.

1919 novemberében nagyon rossz híreket kapott apja állapotáról. Mélyen érintette a dolog, ezért elhatározta, hogy visszatér Tanabébe. Felszámolta minden vagyonát, és családjával hazaindult.

Útközben hallotta a hírt, hogy Ajabében egy igazi egyéniség él, ritka szellemi képességekkel: Oniszaburo Degucsi.

Morihei mindenképpen találkozni akart vele. Imát szeretett volna kérni apja felgyógyulásáért, ugyanakkor ismét eluralkodott rajta a "szellemi táplálék" iránti igény. Hiába volt fizikailag rendkívül erős, és számos technika mestere, saját szellemi lényege ingatag és ismeretlen volt számára, így a találkozás Degucsival sajátos pszichológiai próbálkozást ígért. Nem is csalódott, és bár az apja miatt kereste fel a tiszteletest, annak szavai a szívéig hatoltak.

Morihei apja 1920. január 2-án elhunyt, sajnálatos módon mindössze 2 nappal azelőtt, mint hogy ő Tanabébe ért volna.

Tragikus fájdalmában több hónapot töltött meditációval, néha jámbor eszelősséggel imádkozott a hegyekben. Végül elhatározta, Ajabébe utazik, hogy Oniszaburo Degucsi irányítása alatt tanulmányozza az Omoto Kiót.

Az Omoto Kio, avagy a "Nagy Eredet Tana" egy sinto vallási szekta, amelyet - miután számos "isteni kinyilatkoztatást" kapott - egy Nao Degucsi nevű nő alapított. Tanait veje, Kitaszaburo Ueda terjesztette tovább. (Ő változtatta nevét később Oniszaburo Degucsira.) Az Omoto Kio vallás három szabályt ad hívőinek, hogy közelebb kerüljenek Istenhez:


  1. Tanulmányozzátok a természet valódi teremtményeit (fajait), és megismeritek Isten testét!
  2. Vizsgáljátok meg a tökéletes világmindenség funkcióit, és megismeritek az isteni energia forrását!
  3. Figyeljétek meg az élőlények viselkedését, mentalitását, és megértitek Isten lelkét!
Jean Herbert így vélekedik erről: Az Omoto Kio-ban Isten az a lélek, aki áthatja az egész világmindenséget, és minden embert; az a lelkész, aki az eget és a földet irányítja. Amint az ember egyesülni tud Istennel, korlátlan hatalom tulajdonosává válik. Az ember Isten temploma és védőbástyája, kölcsönösen függenek egymástól.

A hatóságok nem nézték jó szemmel Degucsi tevékenységét. Felségsértésért, majd később a sajtótörvény megsértéséért is bebörtönözték. Ennek ellenére igen aktív maradt; sokszor felszólalt - írásban is - a szociális igazságtalanságok ellen, elsősorban az öregek, az árvák és a nyomorékok érdekében.

1924-ben, nagy titokban (mivel éppen ajabei száműzetésre ítélték a császár elleni tiszteletlensége miatt), néhány hívével, köztük Ueshibával elhagyta Japánt, hogy az akkor még Kínához tartozó Mongóliába utazzon.

Miután megérkeztek Degucsi bejelentette, hogy Ő Maitreja Buddhának, mint dalai lámának az inkarnációja (megtestesülése). Ő az, akire mindenki már régóta várt. Paradox módon éppen ott, Mongóliában szerette volna felépíteni új vallására támaszkodva a "Béke Királyságát".

Működésük területén azonban abban az időben kínai és japán seregek néztek egymással farkasszemet, így nem csoda, hogy a kínai házigazdák nem voltak túl barátságosak, a naiv hittérítőknek állandóan menekülniük kellett. Végül is elfogták, láncra verve bebörtönözték őket. Több hónapos fogság után éppen golyó általi kivégzésükhöz készültek, amikor az utolsó pillanatban, a japán konzul közbenjárására, megérkezett a kegyelem. A csaknem végzetes kimenetelű, ábrándozó expedíció tagjait ennek ellenére hazatérésükkor hősként üdvözölték Modzsi kikötőjében.

Degucsit 1935-ben feleségével és 50 közeli követőjével együtt letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1942-ben óvadék ellenében elengedték; életének hátralévő hat évét visszavonulva, versírással és fazekassággal töltötte. Vallása (miután templomait lerombolták) a II. világháború után éledt újra, de sohasem "gyógyult meg" igazán. Ma kb. 200,000 híve van.

Az Omoto-Kio tanok és Degucsival való szoros kapcsolata alaposan befolyásolták Ueshiba gondolkodását. Bár Morihei mindig elismerte, hogy a budo lényegét Takeda Szokaku mutatta meg neki, de állította, hogy megvilágosodása az Omoto-Kio lelki gyakorlatok során történt. Éppen Degucsi volt aki bátorította, hogy alakítsa ki saját stílusát, mert a Daito iskola módszerei túlságosan harcorientáltak, és nem szolgálják azt a célt, hogy az ember "azonosuljon" Istennel, azaz összhangban éljen mindenki mással. Tehát már rögtön az elején elvált a két módszer (a Daito-riu aiki-dzsucu és az aikido), mind megközelítésben, mind pedig a végrehajtásban. Bár Takeda ezután is rendszeresen látogatta Ueshibát, és noha ő tisztelettel viselkedett iránta, a a számláját mindig ő állta, rajongása megszűnt.

Ajabébe visszatérve még intenzívebben folytatta a gyakorlást, mint eddig. Tanítványainak valódi kardokat adott, és megparancsolta nekik, hogy próbálják kettévágni. Nem adta fel aszketikus sem: mindennap 11 órakor a házi szentély felől jövő, szinte földöntúli hang rázta meg a környéket, este kilenckor pedig félelmetes "huss" hallatszott, mintha valaki egy hatalmas tárgyat emelt volna fel.

1925 tavaszán egy kendo-instruktor jelentkezett az ajabei dozsóba, hogy kipróbálja Morihei képességeit. A kendomester több órán át szakadatlan hévvel támadott. Ueshiba a hosszú gyakorlás alatt kifejlesztett "hatodik érzékével" (saját elmondása szerint, mintha egy fényvillanás jelezte volna előre a támadások irányát) könnyedén elkerülte a támadó fakardjának vágásait, csapásait.

Miután a kendomester elment, Morihei visszavonult kertjébe pihenni. Mint később beszámolt róla, hirtelen mennyei fény árasztotta el. Úgy érezte, mintha a remegő földből előgomolygó aranyfelhők szerteoszlatták volna az anyagi és szellemi világot, mintha eggyé vált volna a világmindenséggel. Ekkor jött rá, hogy az igazi Budo célja a minden élőlény áhította szeretet. Negyvenkét éves volt ekkor.

Az Ueshiba szentély Ajabében eredetileg az Omoto Kio híveknek épült, de ahogy Morihei híre egyre jobban terjedt, sok nem hívő - elsősorban katona - járult elé belépési engedélyért. Jellemző Tomiki Kendzsi esete, aki dzsúdómester volt, majd később kialakította saját aikido rendszerét.

Amikor barátai - valamennyien Ueshiba-tanítványok - nógatták, hogy ismerkedjen meg mesterükkel, Tomiki kötekedve ezt mondta:

"Hallottam Ueshibáról, és hamis (cseles) bemutatóiról. Ha elfogadom egy negyvenéves hegyen túli kihívását az összes kollégám ki fog nevetni." Társai megígérték, hogy titokban tartják a találkozót, így Kendzsi beadta a derekát ...

A bemutatkozás után Tomiki határozottan megindult Morihei felé, de azonnal a padlón találta magát. Újabb lehetőséget kért, megfogadva, hogy majd minden tudását beleadja... - ezúttal a dozsó másik sarkában landolt. Indulatosan felpattant és ismét támadott, de mivel egy másodpercen belül újra csak beverte a hátát, meghajolt és azt mondta:

"Remélem, hogy az ön tanítványa lehetek!"

1925-1926-ban Ueshiba sokat volt Tokióban Takesita admirális és más, befolyásos emberek kívánságára. A szinte szakadatlan utazás, és a rengeteg edzés erősen kimerítette. Egy edzés után Morihei összeesett és elájult. Az orvos teljes pihenést írt elő számára.

(Bár fizikailag éppen beteg volt, mégis képes volt szabadon előadni aiki technikáit. Talán ez is bizonyítja, hogy az aiki egyfajta az anyagtól független, inkább szellemi dolog. A KI sosem tűnik el, független az egyén fizikai állapotától. Takeda Szokaku például élete végéig ragaszkodott ahhoz, hogy maga vezesse edzéseit, annak ellenére, hogy jobb oldala egy sérülés következtében csaknem teljesen lebénult. Emlékét őrzi Az utolsó szamuráj című nagy sikerű film.)

Hat hónapos ajabei tartózkodás után Ueshiba visszanyerte egészségét. Degucsi bátorította, hogy váljon külön az Omoto Kio szervezettől, költözzön a fővárosba és alakítsa ki a saját rendszerét. 1927-ben az Ueshiba család házat bérelt Tokió Siba Sirogane negyedében, és Morihei egy a Simazu herceg által átalakított biliárdteremben kezdett órákat adni. A következő években többször költöztek, majd az egyre több jelentkező miatt Usigoméban létesítettek dozsót és rezidenciát (jelenleg ez az aikido vezetőinek dozsója).

Kano Dzsigoro, a dzsúdó "pápája" - miután saját szemével győződött meg Morihei aiki technikáiról - kijelentette: "Ez az én ideális budóm, az igazi dzsúdó!"

Számos kiváló Kodokan-tanítványt küldött Ueshibához tanulni. Egyikük, Mocsizuki Minoru, később saját aikido stílust fejlesztett ki.

1931-ben kész lett a Kobukannnak nevezett dozsó, és egy évre rá megalapították a Budo Fejlesztő Társaságot, ahol Morihei volt a főinstruktor. Sioda Gozo, a Josikan Aikido jelenlegi vezetője is ekkortájt kezdett el itt tanulni. Mindig szoros kapcsolat volt a Szokaku-féle kardvívás és Ueshiba aikidoja között (ők ketten talán a kor legjobb vívói voltak), sőt egy ideig kendo szakosztály is működött a Kobukanon.

Morihei, mivel úgy érezte, hogy fia, a könyvmoly Kisshomaru (pedig ő maga is ilyen volt kiskorában) nem lesz képes folytatni életművét, örökbe fogadott egy Tanaka Kijosi nevű fiatal vívót, aki azonban néhány évvel később - ismeretlen okból - elhagyta a családot.

A II. világháború kitöréséig rendkívül szorgalmas oktatás folyt a Kobukanon. Morihei ezenkívül speciális órákat adott a katonai főiskolákon és rendőrakadémiákon, valamint oktatott színészeket, táncosokat és szumó birkózókat.

Íme néhány történet azok közül, amelyek ebben a korban igencsak ismertek voltak:

...A híres Miura tábornok, a japán-orosz háború hőse, a Daito iskola tanítványa volt, és Szokakutól hallott Ueshibáról. Egy nap felfigyelt a dozsó cégtáblájára, és bement körülnézni. Először cinikus volt, de a látottak kezdték meggyőzni és elhatározta, ő is Ueshiba tanítvány lesz. Mindazonáltal - még mindig egy kicsit hitetlenkedve - egy edzést szervezett a Tojama Katonai Akadémián. Ennek bajonettharcos (jukendo) tanítványai vadságukról, méreteikről és erejükről voltak híresek. Biztatták Moriheit, használjon védőöltözetet, mert esetleg durvák lehetnek a dolgok. Ueshiba mosolyogva utasította vissza őket:

- Mivel fa bajonetteket használnak, semmi ok az aggódásra. Egyenként fognak támadni?

- Természetesen - hangzott a válasz.

- Én mindig, minden oldalról várom a támadást! Kérem jöjjenek csoportosan!

Hitetlenkedve csak egy hallgató indult előre. Amikor a többiek látták, hogy a hátsó felére pottyan, elvesztették a fejüket és egyszerre megindultak. Minden igyekezetük ellenére egyikük sem ért olyan közel, hogy megérinthette volna Moriheit.

...A katonai rendőrség akadémiáján a hallgatók különösen kegyetlen meglepetést eszeltek ki. Általában 20-30 résztvevője volt egy órának, de egy alkalommal mindössze egy tanítvány jelent meg. Ueshiba csak egy rövid foglalkozást tartott, majd kisétált a rövid udvarra, hogy hazatérjen. Ekkor hirtelen előrajzottak a "hiányzók", botokkal, fakardokkal és bajonettekkel felfegyverkezve, hogy "üdvözöljék" mesterüket. Morihei szokásos higgadt módján fürgén elkerülte a támadásokat, majd átment a kapun, mintha semmi sem történt volna.

...Oszaka központi rendőrfőnökségén Ueshiba megkérte az öt legerősebb tisztet, hogy szorítsák le őt a padlóra, egyikük tartsa fojtásfogással felülről, a többi négy pedig egy-egy végtagjánál rögzítse. Bár Morihei teste teljesen a rendőrök alatt volt, azok egy pillanat alatt lerepültek róla. A kívülállók alig láttak bármiféle mozdulatot, ezért megkérdezték a rendőröket. Azok így válaszoltak: "A teste eleinte szinte kellemetlenül lágy volt, mint a selyem, azután ahogy a rövid kiai elhangzott, mintha egy darab vas lett volna, és elrepültünk."

Aki a fojtásfogással tartotta, megjegyezte: úgy érezte, hogy a kezei lefejtődnek a mester nyakáról. Ueshiba nevetve pirongatta őket: "Tanuljatok hatékonyabb letartóztatási technikákat, hátha egyszer igazán veszélyes bűnözőkkel lesz dolguk!"

...Morihei többször mondta tanítványainak, hogy ha csak egyszer is meg tudják lepni, hatalmas lakomát rendez nekik. A tanulók éjjel-nappal próbálkoztak a közelébe férkőzni, de hiába. Még amikor aludt is, ahogy a közelébe értek, Ueshiba összerezzent és felébredt. Azt gondolták, egyáltalán nem is alszik, vagy valamiféle idegrendszeri rendellenességben szenved, így az orvost hívták, hogy megvizsgálja.

"Jól érzem magam, miért hívtatok orvost?" - kérdezte Ueshiba.

Elmondták neki az éjszaka történteket.

"Legyetek nyugodtan, aludtam. De tudnotok kell, bármikor közeledik valaki felém, amint kb. 5 méteren belül ér, a testemből és az ő testéből kilépő láthatatlan sugarak találkoznak, így azonnal megérzem a jelenlétét, még álmomban is."

Sirata Szenszej emlékezett vissza, hogy egyszer ő és egy másik fiatal ucsi-desi (a mesterével együtt élő tanítvány) kilógtak élvezni az éjszakát. Habár Ueshiba szobája elég messze volt a dozsó kapujától, és a távozók minden óvintézkedést megtettek, hogy ne csapjanak zajt, mesterük másnap váratlanul rájuk kérdezett: "Hol jártatok a múlt éjjel?"

...Egyszer Ueshiba vonaton utazott a tanítványaival. Egy idő múlva a mellette ülő ember hirtelen megdermedt, és furcsa fintort vágott. A tanítványok azt hitték, Morihei nyilván ismeri, mert mosolygott rá. A következő állomáson azonban a mester így szólt az emberhez: "Tűnj el!", mire az hanyatt-homlok lerohant a vonatról. "Ki volt ez?" - kérdezték a többiek. "Egy zsebtolvaj" - felelte a mester.

A vonatokról szólva, Ueshiba Japán egyik legigényesebb utasa volt. A vonat indulása előtt legalább egy órával kint akart lenni az állomáson, ugyanakkor gyakran és szeszélyesen váltogatta útiterveit. Túlérzékenysége miatt tanítványai sosem tudták, mit várjanak tőle egy utazás előtt.

...Niki Kenzo, azaz "Dr.Barna Rizs", az egészséges táplálkozás támogatója, egyik legkorábbi tanítványa volt. Ueshiba nem tartotta oly fontosnak a barna (hántolatlan) rizst, de mivel mindig voltak emésztési problémái, a sima, egyszerű ételeket kedvelte: a zöldségeket és a halat. Titkos fegyvere volt a csirkehúsleves! Valahányszor nem érezte jól magát, egy jó nagy tállal evett belőle. Ugyanakkor - a legtöbb budokával ellentétben - szinte sohasem ivott szakét.

...Tanítványai egyszer megkérdezték Ueshibát, hogy a nindzsák különböző trükkjei valóban megtörténtek-e. "Túl sok filmet néztek!" - felelte. "Fogjátok a fegyvereiteket, majd én adok nektek egy valóságos nindzsucu bemutatót!"

Körülbelül tízen vették körül a dozsó közepén. Ám ahogy rátámadtak, csak egy légáramlatot éreztek, és Morihei eltűnt.

"Erre, erre!" - hallották hívását 8 méterrel arrébb, a második szintre vezető lépcső közepén. Később azonban határozottan mérges lett, amikor újabb trükköket kértek tőle. "Meg akartok ölni, csak a szórakozásotokért? Minden egyes alkalommal évekkel rövidíti meg az életét az, aki ilyen technikát hajt végre!" - mondta.

Felmerül a kérdés, hogy ha Ueshiba budója a szeretetért, és a békéért jött létre, vajon hogyan gondolkodott a II. világháború alatt? Oniszaburo Degucsival ellentétben, aki sohasem adta fel pacifista elveit és börtönbe is csukták emiatt, Morihei a császári uralom lelkes támogatójának tűnt. Tanított a katonai főiskolán, számos tanítványa volt a háborút irányító tábornokok közül, elment Mandzsúriába az ottani bábkormány meghívására stb. Ugyanakkor fia írta róla, hogy a háború előtt és alatt is sokszor hallotta apját keserűen panaszkodni: "A katonaságot az állam szörnyen vakmerő, meggondolatlan őrültjei irányítják, akik vallási elvek leple alatt ártatlan polgárokat mészároltatnak le és mindent elpusztítanak. Isten akarata ellen cselekszenek, és ennek csak sajnálatos, szomorú vége lehet. Az igazi budo az életet kell, hogy táplálja, erősítse a békét, a tiszteletet és a szeretetet, ne akarja fegyverekkel szétrombolni a világot." Ueshiba utalt rá, hogy 1942-es Ivamába költözése többek között azért történt, mert sejtette, hogy a háború nem fog Japán számára jól végződni, és remélte, hogy az aikido már egy új korszak hitvallása lesz.

Valóban, a háború kiürítette a Kobukan dozsót és Morihei az említett okok miatt, valamint a városi élettől és egy nagy központ adminisztrációjától fáradtan elhatározta, hogy visszatér vidékre, ahol gyakorolhatja az aikidot és a földművelést is. Gyakran mondogatta: "Számomra a budo és a földművelés egy és ugyanaz!" Fiára ruházta át a tokiói dozsót, lemondott hivatali pozícióiról és feleségével elhagyta Tokiót, hogy letelepedjenek a néhány évvel azelőtt vásárolt birtokukon, az Ibaragi tartománybeli Ivama nevű faluban. Itt élte át Ueshiba a háború hátralévő éveit, nyugalomban a földet művelve és gyakorolva, valamint felügyelve a Suren dozsó és az Aiki szentély építkezését. Tulajdonképpen Ivamát tekinthetjük az aikido szülőhelyének. Először aiki-dzsucunak, majd aiki-budónak nevezték a módszert, és inkább művészetnek tekintették. 1942-től (amikor az aikido kifejezést először használták hivatalosan) 1952-ig Morihei tovább finomította a technikákat, és tökéletesítette az aikido filozófiáját.

Japán 1945-ös kapitulációja után a tanítványok azt hitték, vége az aikidonak, de Ueshiba biztos volt az ellenkezőjében: az aikido virágozni fog, és az egész világ megismeri valódi értékeit. Így is történet. 1948-ban létrejött a japán Aikikai (Aiki Szövetség), hogy támogassa az aikido elterjedését bel- és külföldön. Ueshiba a szervezést fiára és tanítványaira hagyta, ő maga jobban kedvelte az ivamai edzéseket. Mindennap hajnali ötkor, ünnepnapokon háromkor kelt, imádkozott és meditált órákon át, majd az időjárástól függően tanult vagy a földjét művelte. Esténként pedig vezette az edzéseket. Szaito Morihiro, az ivamai dozsó jelenlegi vezetője így emlékezik:

"Amikor meditált, a levegőt súlyos, szinte zord, ünnepélyes szellemiség járta át, de amint abbahagyta, éreztük meleg szeretetét és irántunk való jóságát! Az aikido és a földművelés volt az élete, és az egész világmindenség volt a dozsója."

Az aikido a II. világháború után gyorsan terjedt. Ebben nagy szerepe volt a központi vezetőség (Hombu dozsó, Tokió) áldozatos munkájának. Instruktorok indultak útnak szerte a világban, és ma már minden földrészen ismert harcművészet az aikido. (A nemrég lezajlott tokiói világkongresszuson 1988 augusztusában a Magyar Aikido Szövetséget is a világszövetség tagjai közé választották.) Ueshiba Morihei, az aikido alapítója "O Szenszej"-ként vált világhírűvé, és számos kitüntetést kapott a japán kormánytól.

1969 tavaszán Morihei beteg lett. Kórházba szállították, ahol megállapították, hogy májrákja van. (Mint már korábban említettük, egész életét végigkísérték különböző gyomorpanaszok. Ő maga egy sósvíz-ivási versenyt okolt, amit egy jógamesterrel folytatott, de a rengeteg, rendkívül kemény edzés sokkal valószínűbb kiváltó ok.) Saját kérésére hazaszállították. Noha fizikailag nem volt képes többé vezetni a gyakorlásokat, a dozsóból kiszűrődő hangok alapján pontosan el tudta mondani, mi történik odabenn. A körülötte élők szerint soha nem volt erősebb, mint akkor, teljesen ellazítva magát. Bár teste szinte semmivé lett, olyan nehéz volt, hogy tíz legerősebb tanítványa sem bírta felemelni.

Amikor állapota kritikusra fordult, minden jó barátja, tanítványa meglátogatta. Ekkor megadta utolsó instrukcióit:

"Az aikido az egész világ számára van. Sohase gyakoroljátok öncélúan, mindig csak a másik emberért."

1969. április 26-án kora reggel a 86 éves mester megfogta fia, Kisshomaru kezét és elmosolyodott.

"Vigyázz a dolgokra!" - mondta és meghalt. Két hónappal később követte őt hű felesége, Hacu.

Hamvait a tanabei családi templomban helyezték örök nyugalomba. Emlékére minden évben emlékszertartásra kerül sor az ivamai Aiki szentélyben.

Az aikidóról

 

Mi az aikido?

Nehéz pár szóban elmondani! Mondjuk, hogy a múlt század első felében, hagyományos japán harcművészetekből kifejlesztett testi és szellemi tudomány.

Mi a különbség az aikido és más harcművészetek, pl. karate, judo, tae kwan do, stb között?

Lényeges különbség, hogy az aikido nem erőszakos és nem versenysport. Aikido gyakorlása közben nem akarunk sérülést okozni az ellenfélnek. Nem ütés, vagy rúgás központú. Nincsenek versenyek, mérkőzések, vagy kesztyűzés. Tulajdonképpen az aikido nem sport.

Akkor hogyan működik?

Az aikido a technikás mozdulatokon alapszik. A támadásokat nem blokkoljuk, hanem megpróbálunk harmóniába kerülni a támadó mozdulataival és azok erejét felhasználva, levisszük a földre, ahol különböző ízületi kulcsokat alkalmazva leszorítjuk, és ártalmatlanná tesszük.

Az aikido valóban hatékony önvédelmi rendszer?

Az aikido a középkori Japán csataterein, fegyveresek ellen alkalmazott harci technikákból lett kifejlesztve. Mivel nem az erőn, hanem a technikai tudáson az alapszik, hosszabb idő kell az elsajátításához. De természetesen hatékony önvédelmi rendszer. Aikido adja az alapját számos rendőrségi különítmény fegyvertelen önvédelmi kiképzésének világszerte. Az aikido kiválóan fejleszti a mozgás koordinációt és elősegíti a gyors reagálást (ez a jó önvédelem alapja). Egyenes tartást, hajlékony testet és csöndes önbizalmat ad.

Van-e valami szellemi többlet az aikido fizikai aspektusa mögött?

Más meghatározó filozófiai irányzatokkal és tudományágakkal együtt (beleértve a modern tudományokat is) az aikido azt tanítja, hogy test és tudat a valóságban nem választható szét. Az aikido testi gyakorlása előbb utóbb pozitív hatással lesz a tudatra is, mint a jóga gyakorlásánál. A belső nyugalom és egyensúly megteremtésével hatékonyabb, jobb emberekké válhatunk.